Pásztohy Panka, író-illusztrátor. A 3-6 éves korosztály tagjai közül szinte alig van olyan, aki ne találkozott volna kedves, vidám, színes rajzaival, és történeteivel, melyek mondanivalója a felnőtteket is elgondolkozásra késztetheti. Fogadjátok szeretettel Pankával készített interjúnkat!
Hogyan mutatnád be magad pár mondatban?
Nem is feltétlenül a munkámmal kezdeném. Érdeklődő, nyitott személy vagyok, sok minden érdekel, és ennek csupán egy szelete az, amivel foglalkozom. Szeretek utána menni dolgoknak, amik felkeltik az érdeklődésemet, pl. hogy ki az a férfi a bélyegen, amit a levélre ragasztok. Szeretem figyelni a világot, minden tekintetben.
Mit gondolsz, ha nem művészek között nőttél volna fel, akkor is alkotnál?
Nehéz elvonatkoztatni, de azt gondolom akkor is alkotó tevékenységet végeznék, viszont más lenne a személyiségem. Bár a rajzkészség tanulható is, de legalább egy részét örökölni is kell, valószínűleg hobbiból űznék valamilyen művészetet.
Amikor éppen nem illusztrálsz vagy meséket írsz, mit csinálsz a legszívesebben?
Szívesen utazom, múzeumba, színházba járok, de jó elmenni együtt sétálni is a családommal, a férjemmel és a lányommal.
Gyermekként szerettél olvasni? Mik voltak a kedvenc meséid?
Gyermekként is szerettem olvasni. A mai napig nagyon szeretek, bár mostanában inkább hangoskönyveket hallgatok, például amikor rajzolok. Gyermekként lenyűgözött F.Györffy Anna leporellója, a Mi van a babaházban?, valamint Marék Veronikával közös könyve, Az Amikor Te kicsi voltál. Nagyon szerettem a Minden napra egy mesét, Benedek Elek meséit, Gazdag Erzsi Meseboltját. Sok érdekes könyvet örököltem a bátyámtól. Nagyon emlékezetes még számomra a Gyere velünk a Szezám utcába, mert kinyitott egy másfajta képi világra, mint amit addig ismertem. Mikor nagyobb lettem, Gerard Durrel könyveit is szívesen olvastam, már akkor is érdeklődtem azállatok és a természet iránt.
Tudnál a szülőknek tippeket adni, hogyan szerettethetik meg a gyerekekkel az olvasást?
Amikor a lányom megszületett, elhatároztam, hogy csak a nagy klasszikusokat olvasom fel neki, hogy minél korábban megismerje az irodalom legjavát. Az Alice Csodaországban-t két éves korában olvastam neki, ami persze nem működött, kicsi volt hozzá, nem értette, nem érdekelte. Utána már azt olvastuk, amit ő szeretett, persze megpróbáltam befolyásolni a választásait. Ha olyan könyvet választott volna a boltban, amiről azt gondoltam, nem neki való, akkor kértem, hogy válasszon mást. Amellett, hogy engedjük a gyermeknek, hogy olyan könyvekhez hozzájusson, amik érdeklik, az olvasás megszerettetésében a sikerélményhez juttatás is fontos, a kezdő olvasóknál, ehhez kevés szöveget, sok képet tartalmazó, érdekes történetek a jók, amikkel könnyen lehet haladni.
Szerinted mennyire befolyásolják az olvasott mesék a gyerekek személyiségének, jellemének fejlődését? Képes módosítani egy mese egy gyermek viselkedését?
A gyermekek világlátásán biztosan módosítanak a mesék, ezt magam is tapasztalom, nap, mint nap, például az író-olvasó találkozókon, amikor a gyerekekről a felelős állattartásról beszélgetünk, a Mentsük meg a kiskutyám! /Szeretem a kiskutyám! /Gyógyítsd meg a kiskutyám! könyvem kapcsán. A gyerekek a történetek hatására rájönnek, hogy nem jó a kutyának, ha egész nap be van zárva, sétáltatni kellene – nagyon jól el lehet gondolkodtatni a gyerekeket azon a szinten, ahol tartanak, és ez később meghatározza a felnőttkori gondolkodásukat is.
Melyik illusztrációdra/mesédre vagy a legbüszkébb?
Talán a Pesti mesére, ami arról szól, hogy az együtt töltött időhöz nem kellenek nagy dolgok, és a szeretett nagymamámról. Büszke vagyok a közös munkánkra a férjemmel, Pásztohy Andrással - én illusztráltam András könyvét, A kisegér, aki majdnem hős lett-et. Természetesen büszkeséggel tölt el az is, ha olyan nagy írók műveit illusztrálhatom, mint Tersánszky Józsi Jenő, vagy éppen Bálint Ágnes.
Szerinted van olyan mesetéma, vagy stílus, ami hiányzik a magyar mesekönyvpiacról?
Igen, határozottan, például a csak képekből álló csendeskönyvek. Jó példa erre Maros Krisztina Milyen színű a boldogság? című könyve. A gyermek fantáziáját a képi világgal önmagában is el lehet indítani, nálunk azonban az ilyen jellegű könyvek annyira nem megszokottak, hogy ehhez a kötethez verset is kellett íratni, hogy el lehessen adni. Hiányolom a gyerekeknek szóló, lényegesen több képpel illusztrált regényeket. Jó lenne egy gyerekeknek szóló sorozat híres magyar nőkről, vagy éppen történelmi eseményekről, hogy a történelem tanulása a gyerekek számára ne egy száraz tananyagot jelentsen, hanem játékos, érdekes tanulást.
Milyen mesekönyvekre számíthatunk tőled a közeljövőben?
A Pitypang és Lili sorozatom szereplői kisebb kötetekben fognak visszatérni, és ehhez a sorozathoz készségfejlesztő könyvecske is készül. Babáknak szóló könyvem is megjelenik hamarosan, illetve a Kisegér, aki majdnem hős lett folytatása, valamint a Mesék az Operából sorozat Acsai Roland által írt darabja, a Csipkerózsika.
Milyen tanácsot adnál a kezdő meseíróknak?
Nem szabad feladni, és nem szabad az elutasításokkal foglalkozni! A visszautasításokból a jó tanácsokat fogadják meg, tanuljanak belőle, mert mindig lehet fejlődni. A dramaturgiai aranyszabályokat érdemes betartani, legyen kerete, mondanivalója a történetnek. Miután elkészültek a mesék, érdemes őket megvágni, szelektálni, hogy mi az, ami igazán kell a történetbe, ki kell faragni a lényeget, mint egy szobrász.
Köszönjük az interjút!
Nádasi-Ozsvár Andrea
A blog adminjaival itt is találkozhatsz:
