Szeretünk mesélni

Hogy született meg Rumini, Csiribí és Panka- interjú Berg Judittal

2017. szeptember 11. - Szeretünk Mesélni

berg.jpg

Gyermekeid ihlették az első meséket. Milyen volt a visszajelzés részükről, amikor nyomtatott formában látták viszont közös történeteiteket?  

 

Eleinte nem igazán értették az egészet. Az például sehogy sem fért a fejükbe, hogy az otthon fellelhető összes tiszteletpéldányt én írtam. „Ilyen sokat írtál, anya?” – kérdezték álmélkodva. Akkor persze még kicsik voltak. Most már inkább kritizálnak, máskor rendelnek ezt-azt, megkérik, hogy feltétlenül írjak bele a sztoriba egy általuk kitalált szereplőt, vagy nevet adnak valakinek. Ha elég jó az ötlet, teljesítem a kérésüket, de akármit persze nem!

 

Hogy kell elképzelni a kezdeteket? Ültél az ágy szélén, "nyaggattak", hogy mesélj még, te pedig elkezdtél szőni egy történetet, és még aznap eset este „papírra” vetetted?

 

Eleinte mindig nappal írtam, szigorúan csak akkor, amikor ők a délutáni álmukat aludták. És többnyire nem a frissen mesélt történeteket írtam le, hanem inkább a már korábban kitalált mesefolyamokat. A Panka és Csiribí, az első Rumini, és a Mesék a Tejúton túlról is ilyen esti meseként szőtt történetekből nőtt ki.

 

Rumini, Lengemesék, Maszat…. melyik a kedvenced?

 

Minden könyvemhez és sorozatomhoz másként kötődöm. Az aktuálisan íródó mese átmenetileg mindig a szívem csücske, hiszen az adott pillanatban az a legfontosabb. Visszatekintve nagyon sokat számít az is, hogy milyen érzések, gondolatok jártak a fejemben az írás idején. A Lengemesék első részét, a Tavaszt, például egy nagyon mély érzelmi válság idején írtam, így sokáig csak összeszoruló szívvel tudtam gondolni rá. Később a többi rész feledtette velem a rossz emlékeket, és mára kifejezetten fontos nekem az egész sorozat. A Rumini-sorozat végigkísérte az egész alkotói pályám, immáron több mint egy évtizede szövöm fejben a kalandokat, ezért – érthető módon – az egyik legkedvesebb. Az Almára rettentő büszke vagyok – azt hiszem, életem eddigi legnagyobb szakmai feladata volt a megírása. De sorolhatnám. Minden könyv más ok miatt vált nagyon fontossá.

 

Mi a kedvenc része az írásnak?

 

A tervezés, ötletelés, ábrándozás, a még ismeretlen világ felépítése és felderítése nagyon izgalmas feladat. Máskor viszont kifejezetten szórakoztat a nyelvi megformálás vagy a mondatok csiszolgatása. A végső simítások, a lektorálás talán a legkevésbé érdekes része a munkának, de mivel elkerülhetetlen, ezt is jó szívvel csinálom, hiszen nélküle minden korábbi erőfeszítésem kevesebbet érne.

 

Van olyan mese (más szerzőktől), amit te másképpen írtál volna meg, más folytatást/befejezést adtál volna?

 

Igen. Kifejezetten szokott bosszantani, amikor egy ígéretes, jónak induló könyvet ügyetlenül fejez be a szerző, vagy csak nem használja ki az előzményekben rejlő lehetőségeket. Akkor is mérges vagyok, ha egy szuper alapötletet elront valaki azzal, hogy nem gondolja át elég alaposan, esetleg tehetségtelenül nyúl a témához. Most nem szeretnék neveket, címeket mondani; szerencsére rengeteg nagyszerű szerző alkot manapság, így nagyon sok jó könyvet vehetünk kézbe.

 

Hogy éled meg, hogy te vagy az egyik, ha nem a legsikeresebb kortárs ifjúsági szerző, meseíró?

 

Én ezzel nem foglalkozom. Örülök a pozitív visszajelzéseknek, akár az olvasóktól, akár a szakmától kapom, sőt, az építő jellegű kritikát is szeretem. Fontos, hogy szeressenek és elismerjenek. Viszont nagyon tisztelem és szeretem a kollégáim műveit, szerintem egy kimagasló nemzedék nőtte most ki magát a gyerekirodalom terén, és ez az, ami igazán fontos, hiszen egy jó szakmai közeg és sok frissen születő mű az olvasókat és szerzőket egyaránt inspirálja. Nem hinném, hogy szükség volna rangsorokra.

 

Könyvek, társasjáték, játszótér.. megállíthatatlan vagy.  Mit tanácsolsz egy szárnyait bontogató írónak?

 

Azt, hogy merjen elmélyülni abban, amit megálmodott, és teljes szívvel-lélekkel, önmagát teljesen beleadva alkosson. Ne méricskélje a lehetséges sikert, hanem dolgozzon úgy, mintha minden egyes betűvel saját magának, vagy a gyerekének akarna örömet szerezni. Ha az alapötlete jó, és van elég tehetsége, kitartása ahhoz, hogy jól fel is építse, amit kitalált, akkor a beletett erő, energia és szeretet át fogja törni a gátakat.

 

Ki inspirál téged? Van ezen a szinten példakép?

 

Engem eleinte csak az inspirált, hogy a lehető legjobban írjam meg azt, amit kitaláltam. Elképzeltem magam olvasóként – fiatal anyukaként és gyerekként, és igyekeztem mindkét énem számára a lehető legjobbat nyújtani. Olyat akartam írni, ami a boldoggá teszi a gyerekeimet, de úgy, hogy én közben felnőttként is jól szórakozzam. Folyamatosan konzultáltam 10-12 éves önmagammal. „Ez így nem unalmas, Juditka? Meglepődtél? Jöjjön megint egy párbeszéd?” Később igyekeztem a lehető legtöbbet megtanulni a szakmából, hogy ne csak ösztönből és tehetségből írjak, hanem tudatosan is alkalmazzam a jó technikai megoldásokat. Ez is nagyon sokat számít! És igen, rengeteg szerzőt tekintek példaképnek. Csodálom a nagy történetmondókat, klasszikusokat és kortársakat egyaránt, legyen az akár Dumas, Ende, Kastner, Philip Pullmann vagy Rowling. Nagyon sokat jelent számomra az előző nagy magyar meseíró generáció, Janikovszky Éva, Bálint Ágnes, Lázár Ervin, Csukás István, Marék Veronika munkássága. Szeretnék méltó utódjuk lenni!

 

Berg Judit

Ahol a blog íróival találkozhatsz, és mindenről beszélgethetsz, ami mese:

https://www.facebook.com/szeretunkmeselni/

https://www.facebook.com/kilincscica/

https://www.facebook.com/noamese/

A bejegyzés trackback címe:

https://szeretunkmeselni.blog.hu/api/trackback/id/tr1412811930

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

web à porter · http://web-a-porter.blog.hu 2017.09.12. 09:58:16

Mi is imádjuk a könyveit. A dinós társast most vettük, meg, de az még egy kicsit bonyolult.