Szeretünk mesélni

Acsai Roland modern Csipkerózsikája

2018. június 07. - Szeretünk Mesélni

 

 

csipkerozsika.jpg

Sok szülő küzd azzal, hogy szeretné közelebb hozni a kultúrát a gyermekéhez, ami lássuk be, nem könnyű a csillámporos TV-mesék és szuperkütyük világában. Van, akinek hét próbával is felér, mire egy könyv elolvasására ráveszi kisdedét, a színházra is szájhúzogatás a válasz, a komolyzene hallgatása és a balettelőadás pedig a "na ne már, ez most komoly?" kategóriába esik.

Mivel legutóbbi balettélményünk kisebb zavart hagyott maga után, a színpadon játszódó eseményeknek egy részét bizony nem értettük, és azóta sem éreztük a késztetést újabb balettelőadás megtekintésére, ezért felcsillant a szemem, amikor megláttam Acsai Roland Csipkerózsikáját, amely egy rendhagyó balett-mesekönyv a Holnap kiadó gondozásában. A mesekönyv Csajkovszkij balettjét dolgozza fel, Pásztohy Panka kedves rajzaival. A mesekönyv mellé egy CD is jár, amelyen a balettmű legismertebb dallamai csendülnek fel. Gondoltam, a könyv hátha újabb lendületet ad kultúrális kalandjainkhoz, így el is olvastuk a 9 éves lányommal.

Amikor a lányom meglátta, hogy CD van a könyvhöz, rögtön követelte, hogy hallgassunk bele, ami ígéretes kezdet volt. Szerintem gyerekkönyvekről elsősorban gyerekek alkothatnak hiteles véleményt, ezért a könyv elolvasása után ki is faggattam élményeiről:

Mit gondolsz a borítóról?

Amikor a kislányt megláttam a rókával, azt gondoltam, lehet, hogy ez a kis herceg lesz, csak lány lesz a főszereplő, de aztán láttam a címet, hogy Csipkerózsika. Amúgy szép a táj, és édes a róka is, gyönyörűek a rózsák. 

Mit szólsz ahhoz, hogy a Csipkerózsikának ez a változata egyáltalán nem olyan volt, mint amilyennek te megismerted?

Ez a Csipkerózsika viccesebb és kalandosabb volt, ezért jobban tetszett. Nem ősrégi hercegnős, inkább olyan, mintha mai gyerekekről szólna.

 Mi volt az, ami tetszett, és mi nem tetszett a mesekönyvben?

Sajnálom, hogy nem találtam képet Carabosse-ról.

A mókus nagyon aranyos volt, ő tetszett a történetben a legjobban, főleg a végén, amikor megpróbálta megakadályozni az esküvőt, azon jót nevettem. Nagyon szép volt a könyv szövege is, érdekesek voltak a leírások.

 Szívesen megnéznéd ezek után a balettelőadást Csipkerózsikáról?

Hát persze, legalább megtudnám, hogy néz ki Carabosse, és így, hogy elolvastuk, már érteném, mi történik a színpadon.

 

Szülőként is azt kell mondanom, jó élmény volt elolvasni Csipkerózsikát. Kicsit aggódtam, hogy csalódás lesz, mert mindig nagy vállalkozás egy klasszikus művet modernizálni, de élveztem a mesét: Pásztohy Panka képei, mint mindig, rendkívül bájosak. A szereplők hitelesek, emberiek. Míg a lányom kedvence a mókus volt, én leginkább a rendkívül emberi király figurát szerettem, aki tipikus férj, akár a szomszédban is lakhatna.

A történetet felolvasásra már 5 éves kortól merem ajánlani (a legijesztőbb részek sem túl ijesztőek) egyéni olvasásra pedig mondjuk második osztály második félévétől, mert a könyv kezelhető hosszúságú kisebbeknek is (61 oldal), a szöveget sok kép tagolja, így a haladás érzetét és viszonylag gyors sikerélményt nyújt.  Acsai Roland ismét gyönyörű, költői leírásokkal örvendezteti meg az olvasót, de rövidebb mondatokba tördelve, hogy a kicsiknek is élvezhető és követhető legyen. ("A jókívánság úgy hullott Aurórára, mint a rózsavíz permetje.")

 

Zárásként pedig következzen egy rendhagyó miniinterjú Acsai Rolanddal, akitől a lányom kérdezte meg mindazt, amire kíváncsi volt:

 acsair.jpg

Miért ír egy férfi gyerekkönyveket?

Pont azért, amiért egy nő. Mert szereti a gyerekét. Meg a gyerekeket úgy általában. Tudja, hogy ők a jövő letéteményesei.

És mert ki akarja magát próbálni több stílusban, zsánerben, világban, műfajban.

Én például nem nagyon értem az egy stílusban, zsánerben, műfajban dolgozó írókat. Szóval azokat, akik mondjuk csak gyerekkönyveket írnak, vagy csak felnőtt regényeket, vagy csak verseket. De nyilván azért nem értem, mert én máshogy működöm.   

Szokott tanácsot adni a gyereked, hogy mit írj bele a történetbe?

Szokott, persze, de ezekből inkább azt lesem el, hogy mi tetszhet a gyerekeknek úgy általában.

Illetve én próbálok Zsófinak ötleteket adni, hogy miről írjon, és néha sikerül is rávennem egy mesére, versre. A múltkor például egy játék keretében sikerült vele akrosztichont (olyan vers, aminek soraiban az első betűk egy szót adnak ki) íratni a keresztneve betűiből.

Különben az első olvasó mindig a feleségem, tőle sok tanácsot elfogadok.

Miről írsz legközelebb?

A Pillangókisasszonyról, a japán gésa tragikus történetéből próbálok gyerekeknek szóló mesét létrehozni.

Mindig író szerettél volna lenni?

Először zoológus szerettem volna lenni, aztán ornitológus, aztán állatorvos, aztán állategészségőr, aztán kisállatkereskedő… Ahogy romlottak a jegyeim, ahogy egyre kevesebbet tanultam (mert helyette minden más érdekelt), úgy adtam egyre lejjebb, mint látható.

De a lényeg, hogy imádtam az állatokat, Volt is mindenféle, mivel vidéken, kertes házban nőttem fel. Például volt egy kiscsirkém, a Csibi, amit én neveltem fel, és úgy követett mindenhova, mintha én lettem volna az anyja. Végül elég csúnya véget ért, mert a kutyáink beszabadultak a csirkeudvarba, és nagy vérengzést műveltek. A szép, hosszú faroktollát (mert kakas lett belőle) sokáig még a fiókban tartottam.

De mindig írtam. Már gyerekként kaptam egy táskaírógépet, amin szerelmesleveleket és állatos történetek írtam. Kezdetben csak az számított nekem irodalomnak, amiben állat volt, a kedvenceim Schmidt Egon könyvei voltak, akiről tegnap tudtam meg, hogy egy napon született velem, június 16-án. Az állatoskönyvek révén találkoztam tíz évesen Tandori Dezső író verebes könyveivel, aki később a mesterem lett. Különben ma is az a két fő témám, mint gyerekként: az állatok (természet) és a szerelem.

De a gimnáziumban már tudtam, hogy irodalommal akarok foglalkozni, akkor már éjjel-nappal olvastam, és az egyetem előtt, meg az egyetem alatt gyakorlatilag a könyvtárban éltem (a Széchenyiben, az Egyetemiben, meg a Szabó Ervinben), ez volt a nagy tanulás, nagy töltekezés időszaka. Azóta kicsit csömört is kaptam a könyvtáraktól, meg a tanulástól. Szóval megint a kisállatkereskedésekbe járok könyvtár helyett.

 

Ha felkeltette az érdeklődéseteket Csipkerózsika, a 89. Ünnepi Könyvhét és 17. Gyermekkönyvnapok-on a Holnap kiadó standjánál (126.stand) biztosan beszerezhetitek, illetve a kiadó weblapjáról. Acsai Roland hivatalos Facebook oldalán (itt) ti magatok is kérdezhettek az írótól.

A blog adminjaival itt is találkozhatsz, ha szeretnél többet olvasni mindenről, ami mese...mert szeretünk mesélni.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szeretunkmeselni.blog.hu/api/trackback/id/tr3414030304

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.