Fogadjátok szeretettel új sorozatunkat, a Mindenki fél valamitől-t, melyben olyan mesekönyveket mutatunk be, amelyek segíthetnek a gyerekeknek a félelmeik leküzdésében. Első interjúalanyunk Kertész Erzsi. De először is, mit mond erről a pszichológus?
A legtöbb kutatás szerint hat alapérzelmünk van: öröm, bánat, düh, meglepődés, félelem és undor . Ezeket a világ minden táján élő emberek szinte ugyanúgy felismerik az emberi arcon, tehát egyetemesek. Hogy miért alakult ez így ki? Talán evolúciósan ezeknek volt a legnagyobb haszna. Ezek közül kiemelkedően a fontos a félelem érzése. Ez az érzés intenzív kémiai reakciókat vált ki a testünkben és arra ösztökél, hogy valamit elkerüljünk, vagy valami felé menjünk, vagy egyszerűen "csak" megdermeszt. Talán felnőttként nem is emlékszünk rá, hogy amíg végighaladtunk azon az úton, amit felnőtté válásnak neveznek, hányféle félelemmel kellett megküzdenünk. Csecsemő korunktól kezdve különböző félelmek kerítenek minket hatalmukba: talán a legelső az az érzés, amikor a baba megérzi, hogy édesanyja nincsen vele, egészen pici 6-8 hónapos korában. Szerencsére, ahogy növekszünk és egyre többet játszunk és tapasztalunk a világból, ezeket a félelmeket fokozatosan feldolgozzuk a szüleink segítségével. Ennek egy rendkívül fontos, kihagyhatatlan eleme, amikor mesét olvasnak, vagy mondanak nekünk. A gyermeki lélek azonosul egy mesehőssel, akinek az útja a gyermek útjává válik, sikere és kudarca megérinti a gyermeket és építi a személyiségét.
Mirk Zsófia pszichológus, coach, mediátor
https://www.facebook.com/
Nagyon emlékezetes számunkra az esti meseolvasások sorából az 5-8 éves korosztálynak ajánlott NEM mese, mely egy kisfiúról mesél, aki fél nemet mondani, ezért annak ellenére megeszi Olgi néni túrós süteményét, hogy ki nem állhatja a túrót, és ez csak egy a nemszeretem dolgok sorából, amit átél, mert fél nemet mondani. Azt gondolom, ez a történet a felnőttként olvasva is nagyon tanulságos, nem csak a gyermekek szenvednek ettől a problémától. Mi, vagy ki ihlette a mesét?
A történet egy Aranyvackor pályázatra készült, aminek témája a „Rázós ügyek” voltak. Illusztrátor barátnőmmel, Kasza Julival arra gondoltunk, hogy olyan témával indulnánk, ami nekünk is nehézséget okoz. Meg még sokaknak. Hirtelen bevillant a nemet mondásra való képtelenség, mint probléma. Úgy tűnik, ez tényleg sokakat érint, hiszen számos gyerek és felnőtt reagált kedvezően a könyvre.
A félelem kezelésének kérdésköre más meséidben is visszatér, pl. a Göröngyös úti iskola sorozat Ne parázz c. kötetében. A sorozat a problémaorientált mesekönyvek sorába tartozik. Hiszel benne, hogy valóban segíthetnek ezek a mesék megoldani a gyermekek problémáit?
Nem merném azt állítani, hogy segítenek megoldani a problémákat, inkább katalizátorként tekintek ezekre könyvekre: elindíthatnak egy gondolkodási folyamatot, egy beszélgetést. Sokszor a nehézséggel való szembenézés az első lépcsőfok. Amikor a 3. rész, a Ne parázz! kapcsán író-olvasó találkozókon megkérdezem a gyerekeket, ők szoktak-e félni, izgulni, mindenki jelentkezik, és majdnem mindenki el is akarja mondani, hogy mitől. Számomra döbbenetes tapasztalat, mennyire szeretnének beszélni róla. Ilyenkor rászánom az időt, és végighallgatjuk egymást, akkor is, ha hatvanan vannak, és a válaszok nagy része ismétlődik.
Nem kis bátorságra van szüksége a Panthera mesék hőseinek sem, hogy át- és túléljék a kalandokat. Volt olyan helyzet az életedben gyerekként, ahol nagy bátorságra volt szükséged? Miből merítettél bátorságot?
Nem szeretném kikerülni a kérdést, de azt hiszem, mindannyiunknak, minden életkorban szükségünk van bátorságra. Nálam írói alap, hogy nincsenek úgynevezett szerencsés emberek, mert mindenki küzd valamilyen kihívással, legyen az felnőtt vagy gyerek. A hőseimnek sokszor egyedül kell megugraniuk a lécet, mert talán az a helyzet foglalkoztat legjobban, amikor szinte csak magukra számíthatnak. Visszatérve magamra: én például sokáig próbáltam megfelelni a külvilágnak, tartottam mások véleményétől, de közben szép lassan rájöttem, hogy ehhez talán túlságosan is öntörvényű vagyok. Elég sok bátorságra volt szükségem ahhoz, hogy a saját utamat járjam, és ez néha még ma is így van. De már jóval kevésbé foglalkoztat a külső megítélés, ami óriási megkönnyebbülés számomra.
Melyik a legkedvesebb könyved, és miért?
Mindig amelyiken a dolgozom, és talán a Labirintó, mert az volt az első.
Hogyan képzeljük el egy könyv születését?
Először jön egy hirtelen sugallat, majd pár hét/hónap erő- és ötletgyűjtés, vázlatírás, és a hossztól függően néhány hónapnyi fegyelmezett írói munka, amikor fel sem állok az asztaltól, amíg nincs meg az aznapra kiszabott adagom. Na, jó, ez az ideál, a valóság egy kicsit lazább. De nem sokkal.
Sorra jelennek meg a sikerkönyveid. Milyen érzéseket ébreszt ez benned? Mit élnél meg abszolút sikerként?
Nem a siker miatt csinálom, hanem mert imádok írni. Nincsenek további elvárásaim magammal szemben, hiszen így is bőven túlléptem azt, amiről még csak nem is álmodoztam. Egyszerűen csak szeretnék jó dolgokat létrehozni. Ez a legfőbb motivációm. Természetesen élvezem a sikert, a pozitív visszajelzéseket, ezek sok erőt adnak. Másrészt van egy visszahúzódó énem, aki azt mondja: vigyázz a nyugalmadra, a szabadságodra, a szabadidődre! Ma már nem vállalok el mindent, amire régebben még igent mondtam volna.
Bizonyára komoly csapat áll mögötted. Kik segítenek a legtöbbet egy könyv létrejöttében? Vannak olyan témák, könyvek, amiknek a megírásában pszichológus is segít?
Nem áll mögöttem ilyen csapat, az írásban teljesen magam vagyok, és ez az egyedüllét nálam elég jól működik. Ha viszont elkészültem a szöveggel, nagyszerű szerkesztőkkel, illusztrátorokkal, kiadói szakemberekkel dolgozom tovább, akik mindent megtesznek azért, hogy a lehető legszínvonalasabb könyv szülessen. Pszichológus segítségét pedig nem szoktam kérni, mert nekem is ez a végzettségem. De ha megakadnék, egyáltalán nem zárkóznék el előle.
Úgy tudom, a meseírás nem a fő foglalkozásod. Mit dolgozol? Főállás és gyerekek mellett hogy tudsz időt szakítani az írásra?
Néhány évig kísérleteztem azzal, hogy írói és pszichológusi munkát is végezzek, de a mérleg nyelve végül az írás javára billent. Nekem most az írás a foglalkozásom, és a hozzá kapcsolódó utazási, szervezési és adminisztratív teendők. Néha ugyanolyan nagy sóhajjal ülök le a gépem mellé, mint amikor még irodában dolgoztam. De azért ez mégsem ugyanaz, hiszen a szabadság- és kreativitásfaktor most jóval nagyobb.
Mi van még a tarsolyodban? Elárulod, milyen könyvekre számíthatunk tőled a közeljövőben?
Épp a Panthera 4. részét írom, már a finisben járok. Természetesen ebben a részben is sok szereplőmnek kell megugrania azt a bizonyos bátorság-lécet, mert szívesen írok olyan helyzetekről, amiknek tétje van, és ahol a félelem nemcsak egy negatív érzelem, hanem motiváció, hajtóerő is egyben. A könyvet jövő tavaszra tervezzük a Pagony kiadóval.
Karácsonyra pedig két könyvem várható a Cerkabella kiadónál: egy kezdő olvasóknak szóló mese egy patkány főszereplésével, és az Állati Vállalat című kötet, amely az Állat KávéZoo folytatása.
