Legutóbbi interjúalanyunk Holden Rose, a 7-11 éves korosztálynak szánt detektívtörténetek kiagyalója. Sorozatával, a Howard Matheu különös esetei-vel és országszerte tartott előadásaival elszántan küzd, hogy kisebb gyermekeinket rávegye az olvasásra, a nagyobbakat pedig írásra.
Egy interjúdban azt nyilatkoztad, hogy kiadó kérésére kezdtél el detektívregényeket írni gyerekeknek. Bármilyen más műfajt vállaltál volna?
Bármit azért nem. Csak akkor kezdek egy történetbe, ha bele tudom magam képzelni. Így az erotikus horror szóba sem jöhet. Krimit szeretek írni, a gyerekek gondolkodását is imádom, ezért jónak tűnt a kihívás. Próbára tettem magam, és sikerült.
Honnan származik a Howard Matheu sorozat alapötlete? Mennyire alapul saját élményeken?
Amikor elkezdtem, három napig csak azon gondolkodtam, hogyan nem lehet megírni egy ilyen nyomozós gyerekkönyvet, mert éppen a saját élményeim azok, amik nem kompatibilisek ezzel az egésszel. Hiszen én a múlt században nőttem fel. Egy kereskedelmi televízió, mobiltelefon, internet nélküli kőkorszakban voltam kulcsos ősgyerek. Aztán mégis kitaláltam, hogyan gyerekek a mai srácok, és végül megtaláltam magamban és bennük ugyanazokat a félelmeket és félreértéseket, amikből már össze lehetett hozni egy értelmes sztorit.
Nyomoztál már valaha?
Úgy, ahogy a Crown Wood Titkos Társasága, soha. Követtünk idegeneket, és fantáziáltunk összeesküvésekről, meg ilyenek, de valódi nyomozásban nem vettem részt. Még.
A Howard Matheu különös esetei a 7-11 éves korosztálynak szól, de kezdő olvasóknak is írtál nemrégiben kiszínezhető meseregényt, Leonardo lovag címmel, de a 12-16 éves korosztályt is megcéloztad Holtidő című, steampunk műfajú kalandregényeddel. Van titkos kedvenced, korosztály, vagy műfaj szempontjából? Van, amit könnyebb írni a számodra?
Minél kisebbeknek írok, annál jobban kell önmagamat kontrollálni. Próbálom kiszűrni, mik azok a dolgok, amik őket már nem érdeklik, melyek azok a szavak, amiket nem szeretnék használni, mi az, ami még izgalmas, és mi az, ami már rémisztő. Minden elé helyezem az olvasóim komfortérzetét, szórakozását. Olyat akarok írni, amit én is szívesen olvastam volna annyi idősen.
Rendkívül sok intézménybe látogatsz el, hogy az olvasást népszerűsítsd a 2-4. osztályos korosztály részére. Melyik előadásod volt a legemlékezetesebb a számodra?
Csak az idén, majdnem kétszáz előadást tartottam, nehéz közülük egyet kiemelni. Volt köztük felemelő, és amolyan kihívásos megizzadós is. Ott, ahol lelkes a pedagógus, rendszerint fantasztikus a hangulat. A gyerekek már készülnek, várnak, mindenki kíváncsi és nyitott. Mindenre tudják a választ, nekem pedig valódi öröm felkapcsolni a képzeletbeli lámpát az összefüggések felett. Igazán szerencsés vagyok, hogy ezzel foglalkozhatok.
Van javaslatod a szülők részére, hogy mivel tudják rávenni gyermekeiket az olvasásra?
Ez is olyan, mint a fogmosás. Mindennap foglalkozni kell vele kicsit. Mi esténként olvasunk a srácoknak, könyvtárat építünk nekik, összekötjük a film és az olvasásélményeket, könyvesboltba járkálunk, együtt színezünk, beszélgetünk a könyvekről és természetesen mi is olvasunk.
A terveid között szerepel egy újabb előadássorozat is, az 5-8.-os korosztály részére, ahol nem az olvasás, hanem már az írás szerepel. Lezajlott már az első ilyen előadás?
Igen, Siklóson és Szombathelyen is tartottam ilyet. Ezekben már nem az olvasásról beszélek, hiszen egy hatodikos rég eldöntötte, hogy akar-e olvasni. Inkább az írásról mesélem el a tapasztalataimat, az alkotás megközelítéséről, a könyvkészítés rejtelmeiről lebbentem fel a fátylat. A nézőpontról beszélgetünk, és az ezek adta rálátásról. A valódi célok kitűzéséről, és az esélyről, hogy ezeket el is érjük. Úgy tűnik, érdekli őket.
Lenyűgöző azon szakmák listája, amelyeket már kipróbáltál. Van olyan mesterség, amit még szívesen elsajátítanál?
Ez egy különlegesen jó kérdés. Még nem gondolkodtam rajta. A legtöbb dolog csak szembejött/jön, és akkor én nekimegyek. Most tördeltem az első könyvem, mert így volt egyszerűbb és hatékonyabb, mint elmagyarázni, mit szeretnék. Talán egy nyelvet sajátítanék el legszívesebben, és van is erre törekvés. Az az egy olyan dolog van, ami még úgy maradt ki az életemből, hogy mindennap érzem a hiányát. A többi meg úgyis jön majd, efelől nincs kétségem!
Vannak írói példaképeid? Miért nézel fel rájuk? Mit olvastál utoljára?
Minden írónak vannak írói példaképei. De minden példaképem más miatt az. Talán a kedvenceim többet mondanak rólam. Clive Barker, James Burke, Rejtő, Wodehouse, Asimov, Heller, King és a legújabb, Scalzi.
Történt veled olyan megrázó dolog az életedben, aminek a tanulságát szívesen átadnád most, szóban, vagy akár már át is adtad valamelyik írásodban az olvasóidnak?
Van bennem annyi szorongás, düh, elkeseredettség, amit rövidesen, bizonyosan kiengedek egy nem gyerekeknek szóló krimiben vagy sci-fi-ben. Ezeket régebben kiénekeltem magamból. Mostanában csak ráöntöm a beszélgetőpartnereimre. De szeretnék jobb fej lenni, szóval, ha megírom, azzal legalább választási lehetőséget adok a környezetemnek, hogy szeretnének-e aktív részesei lenni a rémálmaimnak, vagy érintetlenül a polcon hagyják a dedikált példányt.
Van már írói terved a jövő évre, vagy az még távoli?
A következő két évre már megvan mit kell/akarok írni. Tervezek még egy Howard Matheu-s könyvet, és ez most valami egészen új formátum lesz a részemről. Aztán gyerekeknek szóló sci-fit is nagyon szeretnék írni, erre is van már vázlatom, valamint egy összeesküvéses, kémes, szuperképességes ifjúsági regény feszíti még nagyon a fiókomat. De most mindenekelőtt a legkisebbeknek, ovisoknak írok egy mesét. Vagy többet. Szóval, tervek vannak bőven, csak kellene hozzá a nyolc napos hét a harminc órás napokkal.
Köszönjük az interjút!
(Nádasi-Ozsvár Andrea)
Ha szeretnétek többet tudni az íróról, látogassátok meg a honlapját:
Ha szeretnétek még több mesés témát, akkor pedig katt a Facebook oldalunkra:
